Hangszeres megjelenítés
.
Bibliai történetek megjelenítése hangszerekkel
Különböző ütős- és fúvós-hangszereket vigyünk be az órára. Pl.: furulyák, triangulum, csörgők, kasztanyetta, cintányér, dobok, csengők, hangolt ütőhangszerek, pl. xilofon vagy metallofon, fadarabok, kereplő stb…
Magunk is készíthetünk hangszereket akár a gyerekkel is pl. úgy, hogy üres orvosságos vagy pezsgőtablettás dobozokba különböző anyagokat teszünk: kavicsokat, rizst, magokat vagy mást. Megfigyelhetjük, hogy más és más hangokat adnak ezek a hangszerek. Természetesen használhatjuk a mindig „kéznél levő” hangszerünket, a saját testünket: a szánkkal sokféle hangot tudunk kiadni, a kezünkkel tapsolhatunk, ütögethetünk, a lábunkkal doboghatunk stb…
Miután a gyerekek már megismerték és kipróbálták a hangszereket, elmondjuk, hogy a most megismert történetet a hangszerekkel is elő tudjuk adni. Ez többféle módon lehetséges. Egyik módja, hogy a gyerekek szerepet választanak maguknak. Minden szereplőt egy-egy hangszerrel fogunk megjeleníteni, és a hangszert is kiválasztják a szereplők. Miközben a mesélő lassan mondja a történetet, a szereplők, amikor róluk van szó, megszólaltatják a hangszerüket, a történetnek megfelelően csendesen, hangosan, lassan, gyorsan, ahogyan a leginkább illik a mondanivalóhoz, a szereplő érzelmeihez, a történethez. Először elpróbáljuk, végül megjelenítjük
Másik, „haladóbb” előadási mód, amikor a szöveget már elhagyjuk, és csak zenével meséljük el a történetet.
Sok bibliai történetet dolgozhatunk fel ilyen módon. Minél gyakorlottabbak a gyerekek, annál árnyaltabb lesz a megjelenítés.
Milyen haszna van az ilyen feldolgozásnak?
Nagy figyelmet, a többi szereplőre figyelést, fegyelmet, beleérző képességet igényel, segíti a szöveg mélyebb megértését, az érzelmek kifejezését. Emellett fejleszti a zenei érzéket is.